A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára. A várat a 13. század végén építhette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat.

  

Somoskő vára a magyar–szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, a kicsiny település fölé magasodó vulkáni csúcson található.

  

Salgó története a Kacsics-nemzetség történetével fonódott össze. A Kacsics-nemzetség Tarjáni, vagy más néven Illés ága építette, tőle származtak Salgó első urai. Tarjáni Miklós 1308-ban behódolt Csák Máténak, ám 1318-19 körül sietve Károly Róbert oldalára állt, hogy fiai megőrizhessék várukat és birtokukat.

  

A hegység az Északi-középhegységen belül a Karancs-Medves kistáj része. Geológiai származását tekintve a Karancs és a Medves -földrajzi közelségük ellenére- szerkezeti felépítésében és keletkezési idejében jelentősen különbözik. A "Palóc Olimposz"-nak is nevezett Karancs a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra rokona. Zárt tömbje messziről szembetűnik, 729 m magas csúcsáról tiszta időben a Tátrát, a Budai hegységet is megláthatjuk. 20-25 millió éve úgy keletkezett, hogy az andezitláva nem tört a felszínre, hanem felemelte az öregebb, üledékes kőzetet. A láva tehát a mélyben megrekedt és itt hűlt ki, az andezitrétegek a későbbi eróziós pusztító folyamatok hatására kerültek a felszínre. A Medves sokkal fiatalabb mint a Karancs, a 2 millió évvel ezelőtti heves bazaltvulkánosság eredménye.

  

A salgótarjáni szénmezõt 1879 és 1895 között a József függõakna vágatrendszerében mûvelték. Az akkor benthagyott alsó széntelepet a József lejtõsaknával közelítették meg, 1937-ben. 1951-ben a bányászat véglegesen megszûnt, a meghagyott szakaszt a bányamentõk gyakorló táróként használták. Az ipari mûemlék a tényleges széntermelést folytató bányából megmaradt vágatrendszer.

  

Az 1938 és 1951 között működött akna vágatrendszerében kialakított múzeum áttekintést nyújt a bányáról és berendezéseiről. Emellett felszíni géppark és bányatörténeti kiállítás is látható.

  

Észak felől a Karancs, a "palóc Olimposz" hegytömbje zárja le a kilátást a Salgótarjánba érkező előtt, akár vasúton, akár az aszfaltúton közeledik is. A 729 méter magas középső csúcson kilátó is magasodik: a karcsú fémtorony már elképesztő távolságból, akár szabad szemmel is észrevehető.

  

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt támfallal védett, Árpád-kori alapon álló, XVIII. századi barokk templom az 1821-es tűzvész után új szentélyt és bejárati részt kapott. Tornya 1866-ban készült.

  

A várat a tatárjárás után feltehetően az itteni birtokos Rátót nemzetség egyik tagja építhette, első ízben egy 1341-ben kelt oklevél említi. Egy 1435-ben kelt okirat már Castrum desertum Zaghwafew-nek, azaz elhagyott erődnek nevezi.

  

Salgótarján látványosságai, nevezetességei egy helyen...

  

Az oldalon a Well-Press Kiadó gondozásában megjelent salgótarjáni útikönyvet tekinthetjük meg praktikus tanácsokkal a városba látogatók számára.